Névadónk

Ki volt ez az ember, akit méltónak találtunk arra, hogy az ifjúságot nevelő-oktató intézményünket róla nevezzük el?

Ha röviden akarnánk válaszolni, azt mondhatnánk, hogy a dualizmus korának meghatározó konzervatív politikusa, akit széleskörű kül- és belpolitikai tevékenysége, politikusi- és retorikai képessége, erkölcsi feddhetetlensége kiemelt kortársai közül. A nemzetközi jogban jártas, öt nyelven kiválóan szónokló diplomata számos hazai szervezet tiszteletbeli, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, több egyetem tiszteletbeli doktora.

Példát nyújtott emberségből, hazaszeretetből, becsületességből.

Gróf Apponyi Albert 1846. május 29-én született Bécsben. A főnemesi családból származó nagybirtokos már 24 éves kora óta tagja volt a magyar parlamentnek. Kitűnt logikus gondolkodásával, kivételes szónoki képességével, elkötelezett magyarságtudatával, keresztény lelkületével.

Két alkalommal: 1906-tól 1910-ig és 1918-ban vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Első minisztersége idejéből nevéhez több -a magyar nevelés történetében jelentős- törvény kötődik. Legfontosabbak ezek közül az állami, továbbá a községi és felekezeti népiskolák jogviszonyairól, a tanítók fizetéséről, az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről szóló törvények.

Minden megnyilvánulásából kicsendült az európai kultúra iránti tisztelet és az a szándék, hogy annak értékei beépüljenek a hazai iskolák műveltségi anyagába.

Már az 1906. április 8-án, a képviselőházban elhangzott beszédében utalt arra, hogy a közoktatás-politikának az is a feladata, hogy kapocsként szolgáljon Nyugat- és Kelet-Európa között.

Mint ismert, az első világháborút követően a kormány 1919. decemberében a nemzetközi tapasztalatokkal és tekintéllyel bíró Apponyit bízta meg a párizsi békedelegáció vezetésével. Jóllehet tevékenységét -a már korábban eldöntött békefeltételeknek köszönhetően- kudarc övezte, a nemzet többsége a trianoni hős védelmezőt látta benne, a "nemzet ügyvédjeként"emlegette.

1921-ben az idős Apponyi tevékenységét a külpolitikára, elsősorban a népszövetségi tevékenységre helyezte át. A Népszövetségben a magyar kisebbségi sérelmeket igyekezett orvosolni. Szinte jelképes volt halála. Már meghűlt volt, amikor hazája ügyében Bécsből Genfbe utazott, s ott tüdőgyulladásban 1933. február 7-én meghalt. Holttestét hazaszállították, a Parlament kupolacsarnokában temették el.

Vagyona -a békeszerződés után- jelentősen lecsökkent. Meg kellett válnia a család ősi eberhardi birtokától. Ezt követően a budai várban vásárolt házában lakott családjával. A vidéki életről -úgy tűnik- nem tudott végleg lemondani, ezért 1923-ban a Veszprém megyei Iszkázon vásárolt egy szerény birtokot, ám ezt hamarosan eladta. 1925-ben a gróf megyénkben szerzett birtokot. Valószínűleg a nemzet ajándékaként kapta meg Gyöngyösapátiban az egykori Széchenyi kastélyt.

Bár Apponyi Albert gróf csak pihenőidejét töltötte Gyöngyösapátiban, kötődése a faluhoz, egész élete méltóvá teszi őt arra, hogy iskolánk névadója legyen. Intézményünk ezzel a névválasztással példaképet is kívánt állítani ifjúságunk elé. Apponyi Albert magyarságtudata, hazája iránti elkötelezettsége iránymutató lehet gyermekeink számára.

Szendrőiné Sochr Mária